Szeles Csabáné
Kiszáradt tó medre
Kiszáradt tó medre
oly árva,
mint egy magára hagyott gyermek,
Egykor nádas ringott partjain, szellő fútta reggel.
Víztükrében gyönyörködtem, míg a hídon álltam,
természeti csapásként sújtott, oly nagy szívemben a bánat.
Nyugalmat adtál megfáradt embernek,
emlékképek közt lépdelve vadvirágot festek.
Elmerengő múlt ölén didereg a lélek,
elvette a sors keze tőlünk festői szép képet.
mint egy magára hagyott gyermek,
Egykor nádas ringott partjain, szellő fútta reggel.
Víztükrében gyönyörködtem, míg a hídon álltam,
természeti csapásként sújtott, oly nagy szívemben a bánat.
Nyugalmat adtál megfáradt embernek,
emlékképek közt lépdelve vadvirágot festek.
Elmerengő múlt ölén didereg a lélek,
elvette a sors keze tőlünk festői szép képet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése