Gubcsi Lajos
Életív
Illat dől a
domboldalról
Fényjátékban úsznak a fák
Domborulataid édes árvák
Lüktetésemből élet szól
Virág villog az árnyak között
Szirmok nyílnak égkerekre
Tágulsz te is, tűzerekbe,
Szíved élvezetbe öltözött
A Nap kacsintgat a hágók felett
Sejtelmesen sápad a keskeny Hold
Éjszakám vár, tegnap még fáradt holt
Most ifjú, élet a tetem helyett
Még szellő szól, de lesz majd vihar, romlás
Tájfun, áradás, ráadás is végtelen
Nálad marad a záró dobbanás, szívem
S ha felgyúl az éj, eljön a végső bomlás
Fényjátékban úsznak a fák
Domborulataid édes árvák
Lüktetésemből élet szól
Virág villog az árnyak között
Szirmok nyílnak égkerekre
Tágulsz te is, tűzerekbe,
Szíved élvezetbe öltözött
A Nap kacsintgat a hágók felett
Sejtelmesen sápad a keskeny Hold
Éjszakám vár, tegnap még fáradt holt
Most ifjú, élet a tetem helyett
Még szellő szól, de lesz majd vihar, romlás
Tájfun, áradás, ráadás is végtelen
Nálad marad a záró dobbanás, szívem
S ha felgyúl az éj, eljön a végső bomlás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése