Lelkes Miklós - Nap és hold

Lelkes Miklós

Nap és hold

Hold a fényét, igaz, a naptól kapja,
de ő is ad: a nap ragyogtathatja.
Beteljesül, ha feljött holdon csend ég:
arany szépségtől ezüst lehetőség.

Nem akarod megérteni nép, ország:
fényt osztanak, akik a tudást osztják,
s hívei - önérdekből - a sötétnek
azok, akik csupán maguknak mérnek.

Tőled a fényt az önzés lopta, s lopja!
Szükség van napra, holdra, csillagokra,
látó szemekre, értő észre, dalra,
szívre, mit kér a Jövő birodalma.

Békét csupán csak az a tudás hozhat,
mely segít jót akaró köznapoknak,
az a fény, melyben égvirágos hála,
s melytől a nép ráismer önmagára.

Erről, ha cseng egy-egy rímes vers néha:
a testvérem az üldözött poéta.
Könnycseppjében fény méltatlan világnak, -
de jobb Istenért is kiált a bánat!