Szabó Magda
Állj köztem s a világ
között
Boldog bolyongó, hogy
bolyongtam
a tiszántúli homokon!
Itt léptem első
léptemet,
nézd, felveszem,
neked adom
a hajdani talp gyönge
rajzát;
tedd el, tehozzád
vitt a lábam,
keressük eltűnt útjaim
szülőföldem fodros
porában.
A szabadság vad
erdeje
ritkul, az országút
kivillan.
Hogy bújnám még a fák
között,
rejtőzném barlangban,
odúkban!
Segíts, ha itthagyom
az erdőm,
s nem véd szelíd
vadállat, ág,
s megint elér az
emberi
embertelen világ.
A nyár, dússzirmú
napraforgó,
arra fordult, amerre
léptél.
Álltam sír mellett,
nem riasztott,
hiszen te életet
igértél.
Vívott a páros
szenvedély,
és szikra szállt,
hogy ütközött:
ősz van. A hegyek
komorulnak.
Állj köztem s a világ
között!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése