Lányi Sarolta - Önvád

Lányi Sarolta
Önvád

Néha sajnálom magamtól,
amit adott az élet.
A sok jót, szépet: családi örökséget,
gyászból, bánatból
leszűrt szépséget,
jóságot, elfeledt veszteséget,
tüzet, ami már nem éget
s ezt a túlsok ajándék-évet.

Kit loptam én meg?
Ki szenved énmiattam?
Helyettem ki halt meg?

Megillet-e a szeretet,
amit kapok?
Mentségem-e a szeretet,
amit adok?

És mit hagyok,
ha meghalok?
Tudatlanságot?
Vagy amit mindig kerestem
s amire vágyok:
az igazságot?