Kópis Eta
Augusztusi
csillaghullás...
A Fényt és Árnyát
rakta vállamra az
Élet.
Mára nem maradt más,
csak bús, fájó
emlékek,
és emlékem, mint
fenevad
húsomba marva
sziszegi:
csodás vagy, igen jó
falat.
Megzaboláz, földre ránt,
tépkedi rajtam a
ruhát,
combomba éles karma
belevág
S mint napfény ritka
lombok alján
siklok át én –
„kivert eb....”
sorsom végtelen
alagútján.
Már dereng a Fény, -
de kitörni nincs
Remény.
Száguld az idő, fut velem,-
szívemben nő a
félelem.
Mennem kell, mert vár
reám,
egy fénylő csillag a
Hold udvarán.
Eltűnni látszik az
Árnyék,
melyben a Fény apró
ajándék.
https://m.youtube.com/watch?v=WSSBqw8U5Os
VálaszTörlés