Kondra Katalin
Rabságban
Bújnék bár farkasok
bőrébe
Sorsom az, hogy ember legyek
Test és lélek rabja vagyok
Szabadulnék, de nem lehet.
Leráznám magamról a múltam
Élvezném, hajszolnám az örömöket
Magamnak akarnám a boldogságot
És nem titkolnám a könnyeket
De ember vagyok, ezért tudom
Hogy a földi élet oly rövid
S a megszerzett örömök emléke
Odaát már nem boldogít.
Nem vitatkozom többé a sorssal
Mostantól nem küzdök ellene
Csatáimat már régen megvívtam
Felettem lebeg a halál szelleme,
Elérhetetlen mire vágyakozom
Nem csábítanak apró örömök
Ha boldogságnak fájdalom az ára
De ember vagyok, ez a sors örök.
Sorsom az, hogy ember legyek
Test és lélek rabja vagyok
Szabadulnék, de nem lehet.
Leráznám magamról a múltam
Élvezném, hajszolnám az örömöket
Magamnak akarnám a boldogságot
És nem titkolnám a könnyeket
De ember vagyok, ezért tudom
Hogy a földi élet oly rövid
S a megszerzett örömök emléke
Odaát már nem boldogít.
Nem vitatkozom többé a sorssal
Mostantól nem küzdök ellene
Csatáimat már régen megvívtam
Felettem lebeg a halál szelleme,
Elérhetetlen mire vágyakozom
Nem csábítanak apró örömök
Ha boldogságnak fájdalom az ára
De ember vagyok, ez a sors örök.
https://m.youtube.com/watch?v=WqS1A_nIqfQ
VálaszTörlés