Szomorúfűz
Általad született
világom
Tűnik az alkony.
Száll, száll!
Az este szárnyat
bontogat.
A csendben némává
válnak a szavak.
Szelíd pillanatok
kúsznak lelkembe.
Szavak nélkül a
szemek vallanak.
Pilláink alatt
csenddé halkulnak.
Vibráló fények
kúsznak mosolyba.
Fáradt szemeink
lecsukódnak,
tovasuhanó
pillanatokba.
Lelkünk feloldódó
feszültsége az esti
dallamokban,
szárnyaló gondolatok.
Sugárszálakká
szelídülő álmok,
ünnepi ruhát öltött
érzések.
Az éjszaka csillagos
égboltja alatt
lehunyt szemmel
súgom:
boldoggá tesz a
szereteted.
Nap-nap után
újjászületve őrködsz életem felett,
melegséget sugárzol,
fényt adsz
és minden napon új
reményt.
Belőled, általad
született világom.
Angyalok szállnak,
árnyékként
imbolyognak tova az
álomvilágban.
Káprázat, csoda,
lélegzet, suhanás,
álmok és a végtelen
szeretet.
https://m.youtube.com/watch?v=qcwwGX4gzLM
VálaszTörlés