2015. július 24., péntek

Kun Magdolna - Holdölelés



Kun Magdolna

Holdölelés

Éjjel, mikor, holdkarok
ölelnek helyettem,
és szemedben
pajkos csillagfények
mosolyt derengenek,
gondolatban
halkan melléd lépek
és csendesen könnyezem,
tudva azt, hogy valaha
élt bennünk a szerelem.
Titokban figyellek még kicsit,
féltőn szeretve,
föléd hajolva, belesimítom
kezem a kezedbe.
S ha majd érzed arcodon,
melegcseppű könnyeim,
gondolj arra milyen,
mikor szépnek tanult életem,
egyetlen perc alatt
semmivé lesz velem.

1 megjegyzés: