Ligeti Éva - Augusztusi emlék

Ligeti Éva

Augusztusi emlék

Rekkenő a hőség, forró napok járnak
Nyaralni készülünk, ahol minket várnak
Balaton a végcél, kéklő magyar tenger
Felfrissülni vágyik, itt a magyar ember

Hajnalban indulunk, az autó tele
Bepakoltunk mindent, elég lenne fele
Robogunk az úton, hamar le is érünk
Foglalt szállásunkon, jelzik, már nem férünk.

Mi már itt maradunk, nem riaszt el semmi
Azon gondolkozunk, mit lehetne tenni
Kölcsönző közelben, béreltünk egy sátort
Különös érzéssel hagyjuk el a tábort

Amint vizet látunk, úszni megyünk végre
Csodás napsütésben, nem nézünk az égre
Talpunk még leér, s a bójához érkezünk
Ez, azért még semmi, beljebb merészkedünk

Szél sodor hullámot, felhő gyűl az égen
A kijelölt helyet, elhagytuk már régen
Vihar közeledik, a rakéták jelzik
Part felé fordulunk, elég messze fekszik

Hullámmal birkózva, erősebbre váltunk
Hatalmas viharnak játékává váltunk
Küzdöttünk végsőkig, ahogyan csak bírtunk
Mikor partra értünk, mind a ketten sírtunk

Vízbe fúlni láttunk, távolabb egy embert
Segíteni neki, akkor senki nem mert
Csónakok merültek, könnyű préda minden
Menekül, ki, hogy bírt, hogy kijusson innen

Meghúztuk magunkat, míg a vihar tartott
Bentről figyelhettük, a további harcot
Mikor elcsendesült, a táborba mentünk
De a sátor helyén, pár holminkra leltünk

A megmarad cuccot, a kocsiba raktuk
A Balaton partot, magunk mögött hagytuk
Hajnalban érkeztük, hosszú útról haza
Ez volt életünknek, legszomorúbb nyara