Ficzura Ferenc - Szentem

Ficzura Ferenc /Nyilas/

Szentem

Ölelj mikor kéjörömmel marsz,
ha kívánsz és nem múló szeszély.
Csak azt kérem: mit jó szívvel adsz,
bár az élet is csak pár csepp esély.

Élvezz, hogyha magadban hordhatsz
és elszabadul a szenvedély.
Lángmáglyán már akármit mondhatsz,
hamván roskad a csillagos éj .

Szoríts... és éhes gyönyörrel falj,
ha keresnél, álmodban elérsz.
Azt kívánom: a szívedből adj,
ha lángra lobbant, nehogy megégj!

Érints miként az érzés engem,
mely múlhatatlan lánggal lobog.
Csak akkor éget, éhes Szentem,
még ajkam csókol, szíved dobog.