Torma Zsuzsanna
Vadrózsafám utódja
A rózsafát néhány éve,
Vihar derékban letépte,
Virágban lévő ágait
Gyűjtögettem nagy halomba,
Szívben bánattól sajogva.
Attól féltem, nem lesz nékem,
Udvaromban ékességem,
Május derekán, mi nyílna.
Ám egyszer csak észrevettem,
Új hajtás nőtt észrevétlen!
Megörültem a hajtásnak,
Mint egy rég látott pajtásnak,
Letört régi csonkhoz kötve,
Ápolgattam, vigyázgattam,
Ismét látom virágzatban!
Utódot hagyott a régi,
Hajtásukban tovább élni
Így tudnak az emberek is.
Elmegyünk egy zivatarban,
Mint rózsafa a viharban.
Vihar derékban letépte,
Virágban lévő ágait
Gyűjtögettem nagy halomba,
Szívben bánattól sajogva.
Attól féltem, nem lesz nékem,
Udvaromban ékességem,
Május derekán, mi nyílna.
Ám egyszer csak észrevettem,
Új hajtás nőtt észrevétlen!
Megörültem a hajtásnak,
Mint egy rég látott pajtásnak,
Letört régi csonkhoz kötve,
Ápolgattam, vigyázgattam,
Ismét látom virágzatban!
Utódot hagyott a régi,
Hajtásukban tovább élni
Így tudnak az emberek is.
Elmegyünk egy zivatarban,
Mint rózsafa a viharban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése