Millei Lajos
Ahogy a harmat...
Szél-fújta ágon, kis
rózsaszálon
harmatcsepp tündököl.
Hajnalnak lánya, szomjazók vágya
álmosan könyököl.
Éjjeli képek, még benne élnek,
fázósan ébred Ő.
Meleget kérve, néz fel az égre:
Nap fénye éltető.
Ámde a teste, meleget lesve
párolog, eltűnik.
Kis harmat-cseppnek, s nem csak ez egynek
élete elveszik.
Te, ha vágysz fényre, jótéteményre,
azt mondom: gondold meg.
Ha sok lesz jóból, mézédes szóból,
becézve ütnek meg.
harmatcsepp tündököl.
Hajnalnak lánya, szomjazók vágya
álmosan könyököl.
Éjjeli képek, még benne élnek,
fázósan ébred Ő.
Meleget kérve, néz fel az égre:
Nap fénye éltető.
Ámde a teste, meleget lesve
párolog, eltűnik.
Kis harmat-cseppnek, s nem csak ez egynek
élete elveszik.
Te, ha vágysz fényre, jótéteményre,
azt mondom: gondold meg.
Ha sok lesz jóból, mézédes szóból,
becézve ütnek meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése