dr. Szeicz János - Plátói szerelem

dr. Szeicz János

Plátói szerelem

Nincs érzéki ölelés és érintés sincs,
hiszen létezése csupán egy álom,
vágyom s idézem, napfényben, éber éjben,
gyötrelmes boldogság és mégsem bánom.

Éjszakák emlékében bujkáló remény,
szép, szerelmes álmok küldik a vigaszt,
egy lenge árny képében, mely hozzám simul,
csalfa boldogság, csak árny és nem igaz.

Senki sem lehet szebb, mint az álmaimban,
csodálhatom, de nem tudok beszélni,
az elérhetetlenben sosem csalódhatsz,
ez fájó vigasz, mégis jó megélni.

Már rájöttem, a homlokom mögé rejtett
pillanat lehet csak enyém egészen.
Plátói szerelem, csupán fantázia,
nem vallhatom meg, hogy el ne enyésszen.