Nagy Csaba - Tedd; - Még egy

Nagy Csaba /Gyémánt/

Tedd

Már korábban tűz
bíbort
a keleti égre
az augusztusi alkony.

Némaságban
tekintő szavadon
hűvösebb az est.

A nyár még ott lóg
a tanyasi fák
sárgult lombjai közt
valamelyik ágon.

De a magast szelő
darvak
égi sikoltása
valami furcsát rejt.

Szeretni szép,
a szerelem álom.

Ha
tenned kell, hát Tedd!

*

Még egy

Még egy
visszafogott
lélegzetben
megélt pillanat
a sokezredik után,
benne már
alig jár a szívem.

A föld
talán még bírná,
csak az idő
nyargal esdekelve,
hol a nyár is
augusztusba lépett,
s az utakon
sárga falevelet
karikáz a szél.

Nem jutok
messzebb
képzeletben sem,
csak hozzád,
csak feléd,
míg üres ébredést
tol elém a lét,
kényszerek rácsa
szerte körülöttem.

S megélem,
megértve élem meg,
itt vagy
késztetés volt csak
mi rávitt,
hogy menj,
de szerelmünk
örök,
szerelmünk él.