Sárhelyi Erika
Időkéve
Lilába hajlik az
alkonyi táj,
és ránk borul, mint langymeleg tenyér.
A táblában rendet vágott a nyár,
kévékben áll a holnapi kenyér.
Szalad az út a kerekek alatt,
kifut alólunk, mint mindig az év.
A mohó idő naponta arat,
hiába vet arany lobot az ég.
Szalmabálák közt az est incseleg,
s még ránk köszön az augusztusi nap,
de bíbort üzennek a vén hegyek,
s a szél lágyan az ősz hajába kap.
és ránk borul, mint langymeleg tenyér.
A táblában rendet vágott a nyár,
kévékben áll a holnapi kenyér.
Szalad az út a kerekek alatt,
kifut alólunk, mint mindig az év.
A mohó idő naponta arat,
hiába vet arany lobot az ég.
Szalmabálák közt az est incseleg,
s még ránk köszön az augusztusi nap,
de bíbort üzennek a vén hegyek,
s a szél lágyan az ősz hajába kap.
*
Éber éjek
Ez a hőség most más,
mint tavaly, vagy eddig
bármikor. Leigáz, a bensődbe tipor,
és nehéz, mint üvegbe sűrült' méz, vagy fa
kérgén az olajsárga gyanta. A meleg
magát a tátogó pórusokba varrja,
s szövetét nem szakítja fel az éjszakák
vézna hűvöse. A virrasztók álmát a
Hold tegnap is verejtékes lepedőkbe
gyűrte, mikor belépett a száz és ezer
szélesre tárt ablakon. S most, hogy közeleg
az alkony, s csak távoli alig-fellegek
szélét festi kékre, tudom, még nincs vége:
újabb fülledt éj szakad az ébren álmodókra.
bármikor. Leigáz, a bensődbe tipor,
és nehéz, mint üvegbe sűrült' méz, vagy fa
kérgén az olajsárga gyanta. A meleg
magát a tátogó pórusokba varrja,
s szövetét nem szakítja fel az éjszakák
vézna hűvöse. A virrasztók álmát a
Hold tegnap is verejtékes lepedőkbe
gyűrte, mikor belépett a száz és ezer
szélesre tárt ablakon. S most, hogy közeleg
az alkony, s csak távoli alig-fellegek
szélét festi kékre, tudom, még nincs vége:
újabb fülledt éj szakad az ébren álmodókra.
https://m.youtube.com/watch?v=EWj07Gb8vak
VálaszTörlés