Kováts Péter /Skorpió/ - Vallomás

Kováts Péter /Skorpió/

Vallomás

Feltűntél bennem,
mint csillag
a végtelen égben.
Titkos fényekkel
rejtett csillogása
két szemed tüzének
egy pillantás alatt
- megigézett.

Kerestem, hogy miért
öröm látni téged,
mért vibrálnak bennem
lázas tüzű fények.
A végtelenből jöttél,
s bennem,
végtelenné lettél.
Véletlen volt az,
hogy „így” téged megláttalak,
de tudom már régen,
mint jóslatot, vártalak.

De lehet mint üstökös
elszáguld a föld felett,
tűzcsóvája csak perzseli
az óvatlan felleget,
úgy tűnsz el egemről
egy villanás alatt,
pályád röpte nem enged,
hogy megtapasztaljalak.