L. Horváth Zsuzsanna - Nyári vihar

L. Horváth. Zsuzsanna

Nyári vihar

Ma vibráló napfény helyett
vad vihar kerekedett,
eső verte a kertemet.

Pillantásnyi idő alatt
zápor űzte el a nyarat,
sirathatom szép napomat.

Villámokat szór az ég
a mennydörgés is ideér
s keményen koppan a jég.

Szélbe hajolva sírnak a fák
jég szaggatja dús lombjukat,
leveleik könnyként hullanak.

Fekete felhők széllel szállnak
még sűrű cseppek záporoznak,
de felettünk már ragyog a Nap.

Földre hullott esőpatak
keresi magának az utat,
hiszi,hogy messzire juthat.

Sodorja a kavicsokat
fölemlít egy régi nyarat
s csacsogva tovaszalad.

Akkor izzó augusztus volt
a vihar lelkemben tombolt,
azóta öntöm dalba a bánatot.