Tornay András
Remény
Vadászom, de én
vagyok a csapda foglya
repülök, ám szárnyaim ólomlánc fogja
zörgetem az ajtót
Öklöm véres a kopogtatástól
Mustármag hitem,
mint fuldokló a legapróbb deszkaroncsba
kapaszkodik a levetett golgotai gyolcsba
és megint megérintem ruhád szegélyét
hátha,
immáron talán százezredszerre is
tényleg meg tudsz gyógyítani
repülök, ám szárnyaim ólomlánc fogja
zörgetem az ajtót
Öklöm véres a kopogtatástól
Mustármag hitem,
mint fuldokló a legapróbb deszkaroncsba
kapaszkodik a levetett golgotai gyolcsba
és megint megérintem ruhád szegélyét
hátha,
immáron talán százezredszerre is
tényleg meg tudsz gyógyítani
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése