Siktár Éva - Csillog a napsugárban!; - "A Te két ragyogó szemedért"

Siktár Éva

Csillog a napsugárban!

Itt a tavasz, majd a nyár,
virágba borul kerted,
ember lelke arra vár
szirmot bontson a kedved...
Majd 'mikor az orgona
ontja édes illatát
feltárul egy új csoda,
dúdold át az éjszakát...
Halk zene szól, mámorít,
figyeld jól a dallamot,
szívedben egy vágy szorít
amit adsz majd azt kapod!
Tavasztündér integet
csókját hinti de csak Rád,
ilyen perced nincs Neked
ereidben forr a vágy!
Olyan melyben nincs több könny,
fájdalom sincs, sem bánat
színes lelked fényözön,
csillog a napsugárban!

*

"A Te két ragyogó szemedért"

Elrontottad életedet, mit írtál, mondd, mit is?
Átéltem a kínjaidat, de a virág nyílik,
milliónyi bimbó jelzi, újra itt a tavasz
akkor is, ha nem akarod, mert Ő kicsit ravasz...
Átmelegít testet, lelket, hiszen ez a dolga
meglásd kedves, hogy a sorsod ettől fordul jobbra
simogasd a rózsa szirmát, hidd el megköszöni
felemészti kínzó vágyad,szíved megöntözi
Csodálatos bájjal övez, nem kell többé félned,
megküzdöttél sárkányoddal, boldogan kell élned
hogyha kéred, itt maradok, egyengetem utad
de ezt tudtad, ugye tudtad, első perctől tudtad...
Érezned kell, Tőled távol csakis egy szív dobban
ettől leszel napról napra, hidd el, sokkal jobban
átszenvedett éjszakákon megcsillan a remény
bátortalan soha ne légy, soha-soha ne légy!
Kettétört a gonosz élet, de Ő megvigasztal
elhozta Őt tavasztündér, igen, most tavasszal,
nyújtsd felé a két kezedet, hidd el, szeret Téged
elvarázsol mint egy mese, nem kell többé félned!