Baráth Sándor
Őszül
Mint igazgyöngy
csilingel a szavad,
Pedig még soha nem is láttalak.
A csillaghullás is már véget ért,
Most felhődunnás az ég, mondd, miért?
Mikor jön röpke nap, hogy láthatlak,
Hunyorog a Nap, langy sugarat ad.
Őszülünk mi is, de még lángra kap:
Zsarátnok, mely izzik hamu alatt.
Felidézi régi ifjúságunk,
Diszkó még nem volt, bulikba jártunk.
És nem feledve ittuk a mámort,
Jött a szerelem, nem hívtuk Ámort.
Velünk volt mindig, és most azt hiszem,
Több volt, mint mai nosztalgia, nem?
Pedig még soha nem is láttalak.
A csillaghullás is már véget ért,
Most felhődunnás az ég, mondd, miért?
Mikor jön röpke nap, hogy láthatlak,
Hunyorog a Nap, langy sugarat ad.
Őszülünk mi is, de még lángra kap:
Zsarátnok, mely izzik hamu alatt.
Felidézi régi ifjúságunk,
Diszkó még nem volt, bulikba jártunk.
És nem feledve ittuk a mámort,
Jött a szerelem, nem hívtuk Ámort.
Velünk volt mindig, és most azt hiszem,
Több volt, mint mai nosztalgia, nem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése