2016. november 4., péntek

Berze Tünde - Fohász



Berze Tünde

Fohász



Itt ülök borult ég alatt
csend-magot szemezgetve,
s Istenhez fohászkodva
morzsolgatom ujjperceim.
Milyen hatalmas boltív takar előlem,
hogy nyakam hiába nyújtogatom,
hozzád sehogy el nem láthatok?
Felhőkre hintem könyörgő szavaim,
vigyék hozzád ringatva őket,
s lábad elé hintve mazsolázhass benne.
Töröld le egy érintéssel égő könnyeim,
fújd el egy sóhajtással bánatfelhőim,
s adj áldást bénán kulcsolt kezemre,
vagy szólj rám és járni fogok, mint Lázár!
Elszántan kiállok az esőre,
hadd mossa szívem tisztára,
s ha kell, hamvadjon el
az égő csipkebokor perzselő tüzében.
Mindegy, mit adsz, csak adj,
hogy tudjam, bár nem látlak,
de mindig mindenben ott rejtőzöl.

1 megjegyzés: