Gubcsi Lajos
Haza szerelem
Én szeretem a
könnyeket a sós földeken
A zokogó esőcseppeket, ha élni kell
Az elfutó bátorságot is, ha ölne félelem
Égésedet, melyet csak kihűlve értem el
Én szeretem a szótlan és gyűrött arcokat
A nagyapákat, az elmotyogott álmokat
A kisfiúkat, ha énekelnek kuruc harcokat
Téged, ha magadra húzod kihűlt ágyamat
Én szeretem a szájról szájra szálló népemet
A mesét, hogy Csaba, a királyfi nem halt még meg
Bolyongó vénlegényeket kaszával, karddal, kötélen
S kitárt karod, mikor a testem pora száguld a szélben
Én szeretem a hüppögő árvákat, kiknek nem jutott sors
Az elhagyott anyákat: zokogásuk könnye életet mos
A becsapott szeretőket, mert szemük fénye reményt hoz
Tudom, múltam minden taszítása, a bukásom hozzád vonz -
*
Szerettem az áldott életet, most már csillagokból vagyok
Szelekkel szállnak hozzám bukott sorsok s új hódolatok
Megperzselten éltem, s most szelíd lélekkel gyászolok
Hontalan űr lettem hazám, benned lent most is dobogok
A zokogó esőcseppeket, ha élni kell
Az elfutó bátorságot is, ha ölne félelem
Égésedet, melyet csak kihűlve értem el
Én szeretem a szótlan és gyűrött arcokat
A nagyapákat, az elmotyogott álmokat
A kisfiúkat, ha énekelnek kuruc harcokat
Téged, ha magadra húzod kihűlt ágyamat
Én szeretem a szájról szájra szálló népemet
A mesét, hogy Csaba, a királyfi nem halt még meg
Bolyongó vénlegényeket kaszával, karddal, kötélen
S kitárt karod, mikor a testem pora száguld a szélben
Én szeretem a hüppögő árvákat, kiknek nem jutott sors
Az elhagyott anyákat: zokogásuk könnye életet mos
A becsapott szeretőket, mert szemük fénye reményt hoz
Tudom, múltam minden taszítása, a bukásom hozzád vonz -
*
Szerettem az áldott életet, most már csillagokból vagyok
Szelekkel szállnak hozzám bukott sorsok s új hódolatok
Megperzselten éltem, s most szelíd lélekkel gyászolok
Hontalan űr lettem hazám, benned lent most is dobogok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése