Radmila Markovic - A boldogság

Radmila Marković
A boldogság

Titokzatos igaz boldogság
ész és szív közös dalára száll
hegedű és csalogány egy pár,
hárfa hangja hullámzik a légen át,
szerelmi táncát járja a zongora.
Erről álmodik az ember egy életen át,
várva várja, őszintén hiszi, mindez
nem alaptalan álomkergetés,

beteljesedik:
ha felneveli vérének vérét,
ha önállósulnak szívének sarjai,
ha gyökerekből nő a hajtások hada,
ha mindenki önállóan éli életét,
ha nyugdíjából a Holdra jut,
pedig csalódni fogsz, igen, te, aki
csak várva vársz, és nem érzed,
mindég veled van a boldogság,
ami sokszínű, tarka virág,
még akkor is, amikor valami fáj,
helyébe lép a rajtad múlik választás,
gyomlálsz vagy láthatatlan dudva nő,
elrejt téged önmagad elől, ne tedd,
minden nap éld az életed,mert a
sok ha között boldog soha sem leszel.
Napkeltével, minden hajnal hasadáskor
lelked bizsergesse a hegedű-csalogány,
érezd ahogy hullámzik a hárfa hangja,
lásd hogyan járja

szerelmi táncát a zongora.