2016. november 15., kedd

László - Reményvesztve



László

Reményvesztve


Szaladok egy végeláthatatlan folyosón,
kitekintek minden ablakon,
de csupán bút, kétséget látok,
egy-két hervadó virágot.

Reményvesztve tekintek ki az utolsón,
egy fekete rózsát látok a koporsón
melyben fekszem egyedül
s, nézem magam tétlenül

miközben hiénák zabálják húsomat,
a testem lassan elrohad.
Vérszívó rovarok szívják véremet,
keselyűk tépik, marcangolják májam, lépemet;
vérebek rágják csontomat,
lassan belőlem semmi nem marad!

Mentül siettem; - elhagyom az ablakot!
Rohantam keresve a kijáratot,
de csapdába estem.
Elfáradt a lelkem, testem
nem bírom tovább vonszolni,

1 megjegyzés: