Zsiga Lajos - November ...; - Ősz asszonya

Zsiga Lajos

November  (…) !

mint kövek között a kő csak a víz sodor tovább
tépi a vad szél hanyatló alkony vörös ruháját
míg az idő tolja maga előtt a múlt hajnalát
a jelen bemocskolja a szabadság nászát
kanyarog az út, de mi megyünk egyenesen tovább
átváltozva halból madár…madárból akár halál
ki csendben felszántja a boldogság útját

*

Ősz asszonya

Nekem virágot hoz az őszi szél,
Lángot az éj tüzes szekerén,
Háborgó tengerek hullámain
Egy eltévedt érzést, mi szíven talált,
Sebzett vadként felriad a tudat,
Ad vagy elvesz majd a holnap,
Beköltözhet-e lelkem fészkébe
Egy didergő csillag,
Mi átmelegítené öreg napjaimat.

S ha mégis oly erős lenne a tűz,
Hogy megperzselné szívem,
Ősz asszonya, öledbe hajtanám fejem,
Ott álmodnám tovább minden versem.