.kaktusz
A csoda
Tudod arra gondoltam,
hogy az emberiség
felnőtt,
és ahogy a gyerekkora
elmúlt,
úgy fogytak el a
csodák,
mikor még kiscipőben
járt,
minden különleges
volt,
minden különleges
csoda volt,
csupán a csoda nem
volt különleges,
naponta
rácsodálkozott az ember
a gyorsan,
mégis láthatatlanul
növekvő fűre,
a magasan repülő
csuda ügyes bogárra,
a kotta nélkül daloló
madárra,
csodák birodalma volt
a világ,
de ahogy cseperedett
az ember,
úgy eszesedett,
és már nem hitt a
csodában,
a magyarázatot
mindenre megtalálta,
kiderítette, mitől
színesek a színek,
a madárhang hogyan
keletkezik,
és miért nem esik le a
katicabogár,
miért ad meleget a
napsugár,
télen már nem csoda a
fehér csoda,
persze gyerekek
még vannak,
de majd ők is
felnőnek,
ahogy felnőtt az
emberiség,
az elmaradt csodát
majd ők is siratják,
ma már különleges nem
történik,
ami csodaszámba
mehetne
az nagyon ritka, a
világot az ember
kívülről-belülről ismeri,
kívülről-belülről ismeri,
sok újat neki
már nem tud mondani,
ha csodát szeretne,
csak önmagára
számíthat,
ha benne a jéghegy
felolvad,
akkor újra
születhetnek a csodák,
az egyik a másikat
hozza magával,
meleg, szerető szívvel
újra csak kisgyerek
lesz az ember,
aki rácsodálkozik
mindenre,
mint aki először lát
bárányfelhőt,
hegyek mögül
felbukkanó Napot,
hiába lett az ember
felnőtt,
ha megszületik benne
a csoda,
csoda lesz az egész világ újra.
csoda lesz az egész világ újra.
2009. július 14.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése