Ligeti Éva /Leka/ - Augusztusi búcsú

Ligeti Éva /Leka/

Augusztusi búcsú

bujkál a Nap, már fanyar mosollyal
fogadja az éj után a reggelt
takarja magát felhő gomollyal
erőtlen marad, pedig már felkelt

szél szárítja a könnyező fákat
és harmatcseppek csepegnek egyre
megcibálja a lombot, az ágat
szellő szalad fel a magas hegyre

már szőlőt aszal, s mustot csepegtet
édes fürtökkel a kosár tele
jó vörös borral mindent feledtet
könnyeddé válva szárnyalhat vele

arany ruhában, lengén érkezett
levetkőztetett forró hevével
szerelem terén sosem fékezett
átölelt napfény aranykezével

kánikulában tavak vizében
s folyókban hűsölt, aki tehette
megkóstolta a nyár összes ízét
árnyékban, napon a nyarat szerette
------------------------------------
múló perceit számolja bőszen
alig volt itt még, s máris távozik
szőkén érkezett, s elköszön őszen
szeptember hava, ma rácsodálkozik