Márai Sándor
Augusztus
Megtérnek a
tengertől, a hegyek közül, az idegen, nagy városokból, ahol minden olyan
különös, a reggeli teához sült szalonnát adnak, s az emberek nem veszik le
kalapjukat, ha belépnek egy üzletbe, s a hölgyeknek nem csókolnak kezet:
megtérnek a világból, lelkesen és hadarva adnak elő, két kézzel csomagolnak ki
kagylót, melyben a tenger zúg, egy nő szemének emlékét, amint Velencében a
vaporetto fedélzetén visszanézett, újfaja ruhafogast, amilyet nálunk nem
ismernek.
Négy évszak (részlet)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése