Maczkó Edit - Szünidő

Maczkó Edit

Szünidő

Madarak trilláznak bozontos ágon
kertekben illatos rózsafák
fa árnyékában cirmos dorombol
elnémultak az iskolák.
Gyerekek szájából örömszó hallik
végre-végre itt a nyár,
- csomagolok, mert vidékre megyek
oda, hol engem nagyika vár-.
És vár az a sok finom étel
mit szemem-szám megkíván
fogunk majd lepkét úgy mint régen,
tudod , a görnyedt körtefán-.
- Álmodat őrzöm minden éjjel
csak siess hozzám kis Feca
alig várom, hogy hangod halljam
és velem együtt Nagypapa.
Így várunk mi minden nyáron
csak veled kerek az életünk,
És ha egyszer megöregszünk
te leszel majd az nekünk:
Ki gyámolít és megvigasztal
fáradt óráink után,
hát siess hozzánk ne késlekedj
gyöngyszemem, kicsi unokám-.