Hollósy Tóth Klára
Tűz a nap
Őrült szenvedéllyel
tűz a nap
boldog-büszkén a
világ felett.
Mosolygó, fénylő
tükördarab
lánglobogó,
áttüzesedett
.
Vöröslőn ragyog izzó
tüze,
a táj
borostyánsugárban
kókad lángja
özöneibe,
megsemmisülve a
csodákban.
Júliusi alkony
Galambszürke alkony
száll a tájra,
a fény és sötét
között átmenet,
meglesi a mocsári
fűzeket,
lombjainak szél motoz
hajába.
Mintha sellő játszana
egy hárfán.
ébred a hold már,
mosollyal néz szét,
szórva a tájra
varázsos fényét,
finom neszek
tapogatnak árván.
Hangolni kezd a
tücskök karnagya.
az alkony fátyla hull
a világra,
holdzsarát jár
csodáról csodára,
s gyúl az esthajnal
fénylő csillaga.
Lavina indul, hársak
illata,
megjön csendben a
langyos éjszaka.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése