Szuhanics Albert - Éjfekete bogara van

Szuhanics Albert

Éjfekete bogara van

Éjfekete bogara van
a te két szemednek,
úgy ragyognak, a mennyei
csillagok sem szebbek.

Lábad nyomán virág nyílik,
ahányat csak lépsz te,
illatozó kertben járok,
Áldjon Isten érte!

Ért búzának mezejénél
szebb a szőkeséged,
mint friss vetés vár esőre,
úgy várlak én téged.

Szívem máris hevesen ver,
amikor meglátlak,
ha nem leszel hites párom,
elemészt a bánat!

Sóhajtásod tavaszi szél,
hangod sellő-ének,
úgy élünk majd, mint két galamb,
ha elveszlek téged.

Ha ölellek, száz csókot adj,
édes rózsaszálam,
elárulom, hogy örökre
itt maradhatsz nálam!