Turza Sándor - Emlékszem még

Turza Sándor

Emlékszem még

Lágyan simogatva jött az alkonyat
a szemhatáron egy nádasban
bújócskázott a nap.
Arcomat megsimította a szél,
vágyott illatot hozott, szavak lettek
feledhetetlen gondolatok.
Szerelem csiklandozta vágyaim
a gyönyörű nőhöz értek álmaim,
meg nem érintve szólított a kedves,
lelkembe nőtte magát, mint
rabul tartó ketrec.
Életem fáklyája lett a szenvedély
táplálja ma is a tüzet.
Nem voltak hazug, esküt meg nem
tartó szavak, te rácsaim közé
hoztad magad.
A magaméval kínáltam fel szabadságodat,
szemed pillantása könnyen mondta:
marad.
Ajkad rózsája kihajtott ajkamon,
bimbói virágoznak ma is minden alkonyon.
Nem mondtad, hogy szeretsz,
nem mondtad, hogy mindent a múltban feledsz,
de azt érezteti velem szemed, simogató kezed.