Vadrózsa - Megtört fények között

Vadrózsa

Megtört fények között

Megtört fények között
vánszorgott lelkem.
Kérdésekben bukdácsolt,
vakította a fájdalom.

Megrekedtem,
álltam tétován.
Szobor képébe bújt csendem.

Keresztjeim mérföldkőként
néztek rám a múlt-útján,
sajgó sóhajuk hozzám szállt.

Térdre ereszkedve,
tékozló- lépteimre
bámultam vissza,
sorsom megsiratva.
Árnyékként követtek
a vérző-tegnapok.

Gondjaim súlyát
cipeltem hitetlenként,
hiába vártak rám
a holnapok.

Hitem mécsese
mégis lángra kapott,
- lelkem mélyéről
emelkedve-
Égi fényt követve
Isten felé mutatott.
Újra tisztán ragyogott!