Szomorúfűz - A tavasz illatával - március

Szomorúfűz

A tavasz illatával – március

http://youtu.be/2EpWiskShuY

A hó már messze jár, elpihent felettünk a tél. Olykor még erejét fitogtatva egyet-egyet rúg,

de serken az élet - a természet ébredezik. Március érkeztével egy új tavasz köszön be hozzánk. Néha még zúzmarát, ködös párát szór szét felettünk s télutó. Sötét felhők gyűlnek össze az. égbolton - eltakarva az éltető fény útját. Tavaszi zápor, vagy csendes eső öntözi a földet. Az ébredő Nap színeket fest az azúrkék égi óceánba. Simogató csókot lehel a duzzadó, zöldellő pólyás rügyekre, levélhajtásokra. Életre csókolja a bokrokat, fákat, színes tavaszi virágokat.
Rigók, apró kis madarak csivitelve köszöntik a reggeleket, - madárdal melódiák zengnek egész nap. Galambok turbékolnak szerelmesen a háztetőn. Márciusi szél futkároz a tájon. Csillognak a még hideg fények a hullámzó vizeken.

Bíbor színt fest az alkony a horizontra. Meghittebbek az esték, s a Hold ezüst fénnyel ragyogja be az égi óceánt. Hamiskásan kacsingat ablakunkon. Eljárja táncát csillagai által kísérve, majd elköszönve - tovább vándorol égi útján. Helyébe a hajnalcsillag lép,

vigyázva az álmokat.

Hangtalan léptekkel köszönt a hajnal. Az ég kékjébe új nap kél.
Megérkezett végre március, a kikelet. Ébred a szunnyadó természet.

Örülünk a zöldellő világnak, a virágba boruló fáknak; bokroknak;

minden egyes virágnak; az esőcseppeknek; a felhőknek; a fényeknek.

Mindannak, ami az élet újulását, a tavaszt jelenti.

A tavasz illatával köszöntünk kedves MÁRCIUS.

Tóth János - Tavaszváró; - Március 15.

Tóth János /Janus/

Tavaszváró

Hópehely olvad fekete sárba,
Tél temetésén sír a fa ága.
Zúzmara teste hull le a földre,
sárguló fűre, kis gyökerekre.
Napsugár csóktól pattan a barka,
éled a zöldnek apraja nagyja.
Bújik a fűben kékülő szirma,
ibolya kelyhe méheket hívja.
Ébred az erdő nyújtózik végre,
millió levél sóhajt az égre.
Madarak szárnya levegőt járja,
fészekbe kacsint, kinek van párja.
Dobbanó szívek röppenő lelkek,
dúdolják dalát a kikeletnek.
Ujjakat fűzi, karokat tárja
szerelem szele fúj a világra.

*

Március 15.

Rabságról beszél a hatalom,
a szolga szabadságról,
bár mind a kettő érezné
a szót, úgy isten igazából!

.kaktusz - Tavasz reménye ...

.kaktusz

Tavasz reménye …

http://youtu.be/eBNqVENsNUY

Márciusban már lehet reménykedni,
látni alig, de már mutatkoznak
az élet egyértelmű jelei, a rügyek
hirtelen duzzadni kezdenek,
nem a kenyeret,
rügyet dagasztó hónap ez...
az egyik kicsattanóból
lesz az éltető oxigént biztosító levél,
másikból a szemet, lelket simogató virág,
hogy ő aztán
az összmunka eredményeként,
a kapott lehetőséggel élve
elengedve szirmait
adja ōnzetlen táplálékul magát...
még ilyenkor nagy a csend,
habár a madarak
egyre jobban csivitelnek,
de méhecske még virágot nem kerülget,
a természet azért nem rest,
talán figyeli izgatottan,
mi lesz belőle, a sok kis gyermekből
mennyi lesz az életképes,
mekkora lesz a család, a nemzetség,
milyen a folytatás
azt senki nem tudja még
ilyenkor márciusban...
de a titok nem marad rejtve sokáig,
a rügyek kipattannak,
és még akkor is
mennyi veszély leselkedik
az utolsó pillanatig,
de akik életben maradnak
lehetőséget kaptak,
gyönyōrűséget adhatnak a világnak,
a rejtélyes szülőnek hála
az egészet átölelő természetnek.

2014. február 27.

Jékely Zoltán - Koratavasz; - Márciusi hó

Jékely Zoltán

Koratavasz

A hóvirág hagymája mostan
titokzatos hatalmat érez,
s remegve, könnyekig hatottan
ér el a vén föld felszínéhez.
Ki ott jár, apró motozást hall:
épp most búvik ki a világra!
S tele a szív csodálkozással:
ily nagy tojásból ily piciny madárka !

*

Márciusi hó
Hull a márciusi hó gomolyogva,
s az ég felé lebeg érzelmesen;
mintha egyetlen, roppant sírhalomra
szállongna, hogy befedje csendesen.
Imé, az Ország télbe dermed újra
a vérbevert Szabadság ünnepén;
borzong az élők könnyes koszorúja
halott hősök mohásodó kövén.
Mert sok hős hamvad itt a halmok alján,
hol a szintből tünedez már a hant,
s kiontott vérükért nem vigasztalván,
gyötri a föld a sok boldogtalant.
Tetemüket meg nem fiatalítja
nők szépítője, márciusi hó,
örök-életüknek egyéb a titka:
Emlékezés, mely a szívben lakó.
Így élnek ők. A föld alól, a hóból
- akár a Victoria Regia -
feltámad és népe szivére csókol
emberöltőnként a sok dalia.
Az éjszakában dombhát és morotva
lángnyelveket vet a magasba ki;
ki szent ügyért testét a földnek adta,
a lelke láng lesz s fog még gyújtani!
Zúdulnak az idő molekulái
s reánk peregnek, mint a porhavak.
De lám, gázolják azok unokái,
akik termékenyítve porlanak.
S járván az elrendeltetésnek útját,
tán hihetik, hogy a véres babért
gonosz hatalmak sárba nem tapodják,
s nem tör fel majd lelkükből a Miért?

Lázár H. Zsuzsanna - Tél váró márciusban; - Márciusi tél

Lázár Horváth Zsuzsanna

Tél váró márciusban

Fátyolfelhő, mint bodros felhő-függöny
lebben szél karján, az égnek ablakán,
mögüle leseget ki az álmos Nap
madárdal keltette zengve ily korán.
Még langy tavaszt ölel a csillanó sugár
de egemnek kéklő boltozatján
ráncokat gyűr már a márciusi szél
gondja nagy, mi lesz, ha visszatér a Tél.
Korai virágok a hólepel alatt
újra élednek-e, fagy hoz új Tavaszt?
Lobban-e tűzvarázs tulipán bíborán
mély-lila orgona ontja-e illatát,
Ha március haván, tavaszi ég alatt
vihar-vonta szánján a Tél majd átszalad.

*

Márciusi tél

Tavaszi hajnal hűvöse ébreszt,
pillantásom napfény játéka helyett
az ablakon át havas tetőkre esett.
Március ege ma fénytelen,
hótakaró terül a kerteken.
A hóvirág bókoló fejét
puha hógallér öleli,
hópaplant döfnek át
nárciszok sötétzöld dárdái.
Jégcsipke dermedt a bokrokra,
hócsillagok szállnak az orromra,
ahogy kilépek a tavaszi télbe,
felnézek az elszürkült égre
s párafelhőt von körém
március dermesztő reggele.
De hiába tér vissza a tél,
hogy hűtené tavaszok lázát,
nem űzheti el messzire
a rügyfakadás várva-várt csodáját,
világmegváltó álmaink
fénylő káprázatát,
vad lázadások ifjúi hevületét,
mely egyre vénülő szíveinkbe
visszalopja tavaszok örök reményét.

Gárdonyi Géza - Március

Gárdonyi Géza

Március

Köszöntlek kedves szép március! Ibolyaszagú, langyos leheletedet érzem már a levegőben. Zöld szőnyegeidet látom már kiterítve a halmokon. Itt-ott fehérlenek az árnyékos mélyedésekben a tovavonult télkirálynak elhagyogatott rongyai, de a napot már te emeled az égre, s a földön már a te lábad jár. És a te lábad nyomán kizöldül a fű, és előkéklik az ibolya.

Kedves hónapom vagy te nékem. Te vagy az egyetlen, akit hívunk és akit epedve vár mindenki. Felőled álmodoztam én is a télen a kályha mellett, és a tűzbe mélázva tűnődtem: hol vannak virágaid? hol vannak madaraid? mit csinál most a fecskénk? és mit csinál most a gólyánk?

Hollósy Tóth Klára - Március; - Menekül; - Tavasz jötte; - Ragyogó világ

Hollósy Tóth Klára

Március

Menekül

Közeleg. Hallod a tél jajgatását?

kacagva rezdül a fák között a szél,

újuló erő száll, s újra megtalál,

új tavasz lehét özönli ránk az ég.

A bizsergő élet újra élni kész,

reszket a lég, langyosan melenget,

újuló erőkön éled a remény,

az ébredő napból fények erednek.

Feloszlik lassan a tél jégmagánya,

életcsókját szórja a nap szerteszét,

rémálmok, s a borzalmak maradványa

borúját átveszi a langy melegség.

Tavasz tündér az égkékjére lép,

s már harmatcsepp –füzér a messzeség.

*

Tavasz jötte

Még alvó rügyeket ringat

a megenyhült, gyenge lét,

de foszlik már fátyla szét

a felhők takarta napnak.

Örömhírt hordoz most a szél,

a megújulás hevével,

Tavasztündér felébredt,

álomból föl hát! Minden él!

Oson a perc, a pillanat,

s egy halvány pír az égen,

élet bomlik fehérben,

s már zöld lepi a rőt avart.

*

Ragyogó világ

A messzi ég fenn tavaszvárón kékül,

küldi bizsergető, friss melegét,

megszűnik a tél haragja végül,

nem soká fújja fagyleheletét.

Nem sír a köd már, nap érkezik délről,

bár a földet takarja még a dér,

már törölgeti a foltokat az égről

az ujjongó élet, mely száll szerteszét.

Tavaszi vágyakat sodor a szívbe

a táguló eget üdén szeli át,

zsenge bimbókat bájol üde zöldbe,

e virágba borult, ragyogó világ.

Március - Böjtmás hava - Tavaszelő

Március - Böjtmás hava
Tavaszelő - Kikelet hava - Bölénytor (Fák) hava

https://www.youtube.com/watch?v=YwNreIwisZk

Az elnevezés a latin Martius hónapnévből ered. Annyit tesz: Mars (isten) hava. Rómában az ősidőkben az év kezdő hónapja volt, megfelelően a mediterráneumban elterjedt tavaszi - napéjegyenlőségi - évkezdési szokásnak. Az ősi Róma a tavasz-újévet március Idusán, holdtöltekor ünnepelte. Március 14-én kergették ki a városból az elmúlt évet jelképező, agg Mamurius Veturiust (vö. "télkiverés", "télkihordás"), és másnap köszöntötték az év megújulásának istennőjét, Perenna "anyát". Anna Perenna ünnepe később amolyan "marciális" jellegű tavaszköszöntő népünnepéllyé vált.

A földművesek számára a március már a tavaszi munka kezdete. Megkezdődik a munka a szántóföldön, a gyümölcsösben, szőlőben. Az asszonyok is vetik a borsót, a répát, zöldséget, a palántáknak való magot, dugdossák a hagymát. A korai krumpli, bab is földbe kerül. Egyszóval vége a téli szobai munkának, a szövésnek, fonásnak, és a kézimunkázásnak. A hónap első szerdáján sok helyen a méhészek is kiengedik a méheket, és a jószágokat is kihajtják a legelőre.

Népi megfigyelések

- március, ha nedves, gazdának nem kedvez
- valamennyi köd vagyon márciusban, annyi zápor lészen az esztendőben
- ha Böjtmás hava száraz, Szent György hava nedves
- fú és havaz, úgy lesz tavasz
- ha márciusban ugrándoznak, láncra perdülnek a bárányok, áprilisban újra akolba rekednek
- tavaszbúza ravaszbúza
- ha dörög Benedek, akkor 40 napi szárazságra számíthatsz

Első tavaszi hónapunkban a napfénytartam növekedésével erőteljes felmelegedés kezdődik, ami elősegíti a tél maradványainak a felszámolását. A meteorológusok Tavaszelő-ként tartják számon, a régi Székely-Magyar naptár szerint Kikelet havának nevezik, eleink pedig (az Avisura szerint) a Bölénytor (Fák hava) elnevezéssel illeték márciust. A hónap régi magyar (katolikus) neve Böjtmás hava. Ez az elnevezés arra utal, hogy március a böjt második hónapja. A nagyböjt java többnyire valóban márciusra esik. A Nap a Kos jegyébe és az egyenlítőbe lép, amivel egyidejűleg áll be a tavaszi napéjegyenlőség is (20-22 között).

Népi mondóka

Gergely-napi szél
Szent György napig él.
József kezessége
Jó év kedvessége.
Fehér Nagycsütörtök
Indán sül meg a tök.
Márciusi por fűnek jó,
Neki fáj márciusi hó.

Mit jövendöl a 100 éves naptár?

Amilyen időjárás van március 9. körül, olyan marad egész hónapban. Ha január meleg volt, március hideg. Száraz március szép májust jövendöl. Éjnapegyenkori szélvészek termékeny esztendőre mutatnak. Ha a harangok messze hallatszanak, nagy eső következik. Sűrű köd égiháborút hoz.

Nagy Csaba - Mondatot zörgött; - Tudatom

Nagy Csaba /Gyémánt/

Mondatot zörgött

Ma is csak üres perceket
kulcsolt
egymás-utánra,
s időt temetett
még gyűrött barázdámban,
minden tova-állt, aggódó pillanat.
Pár szót fújdogált csak
a márciusi szél,
meg pár mondatot zörgött
még
a tavaszi fénynek
egy magasló ágról
az ősz óta le sem hullt
száraz nyírfalevél,
mitől szívem dobbant.

*

Tudatom

Ma is, szívem
tornyainak kupolái alá
söpörve
e márciusi télben,
hóvirágok fölött ébredő félelmem,
ragadom
remegő tollam,
hogy
újra és újra leírjam neked
azt a már ezerszer
egekre festett, egy-azon szót,
mitől még őszünkben,
könnyeink mögött
értelmet
kap az az érzés,
melyben élsz és szenvedsz
nap mint nap kedvesem,
-szeretlek-
s ezzel tudatom,
egyedül már
a csillagok sem lesznek.

Pákozdi Sarolta - Márciusi köszöntő; - Március

Pákozdi Sarolta

Márciusi köszöntő

Virágokkal várandós kikelet,
hozd világra végre gyermekeidet!
Csillogó jégcsapok, sírjatok könnyeket!
Ébresszétek fel az alvó természetet
Duzzadó bimbók, fakadó rügyek pattanjatok,
kitárt kelyhetekkel Napra forduljatok!
Zümmögjetek szorgos kis méhek,
gyűjtsetek a virágokból mézet!
Daloljatok éneklő madarak,
sürgessétek dalotokkal a késlekedő tavaszt!
Virágszirom szőnyeg terüljön a kertre,
langyos déli szellő permetezze szerte.
Hadd legyen vidámabb az emberek kedve!

*

Március

Mars, a hadisten hónapja,
kézi fegyverekkel vívott háborúk hava.
Kikelet a természetben,
szerelmi láng a szívekben.
Jeles ünnepek szerepe,
ajándékozás figyelme.
Nemzetközi Nőnap köszöntője,
március idusa nemzetünk jövője
forradalmi lángot gyújtott,
mely a túlerővel szemben vérbe, porba omlott.
Petőfire emlékezünk,
Nemzeti dalából idézünk.
Itt a tavasz, itt van újra,
történelmi múltba hullva
visszanézünk, majd előre,
reménykedünk a jövőben,
de maradunk a jelenben,
virágokban, szerelmekben.
Zászlók lobognak a szélben,
kokárdák a mellénykéden.
Ebben a megkésett télben
elfogyó lelkesedésben,
minden marad, avagy mégsem?

Ady Endre - A márciusi vénekhez

Ady Endre

A márciusi vénekhez

Nagy, lelketlen hűhótokon
Legyen eggyel több ének:
Ím, itt a dal, ím, itt a dal,
Oh, márciusi vének.

Nos, agg rímek, feszüljetek
Semmiséges magasra:
Ki gondol itt, ki gondol itt
Becsületes tavaszra?

Volt itt tavasz valamikor,
Itt egyszer tüzek égtek,
Nem éltek itt, nem éltek itt
Örökkön bárgyu vének.

Vörös volt itt a büszke szín,
Tüzes, magyar sugárzás,
Forradalom, forradalom,
Bíboros eszme-párzás.

Új mámoroknak tűz-leve
Volt, amit akkor ittak,
Ti pocsolyát, ti pocsolyát,
Vén márciusi ifjak.

A trágyadombon nyit virág,
Korhadt fát gyújt a szikra,
Itt csupa mult, itt csupa mult
A lelkek álma, titka.

Vén, álmos kenyér-bakterek
Kántálnak itt az éjben
És álmosan és álmosan
Zendül a bamba éljen.

Senki sem tudja, mit akar,
Mit akarhat, mit várhat.
Ki érti itt, ki érti itt
A tavaszi csodákat?

Törjetek ránk, vad ifjuság,
Cikkázó csoda-rémek,
Reszkessenek, reszkessenek
A márciusi vének.

Kérődzni lomhán, nyálasan,
Ez tán az ökrök dolga,
Ha nincs magunknak tavaszunk,
Pusztuljunk a pokolba.

Kósa Emese - Március, kikelet; - Rákoppintós; - Tavasz, Te édes!

Kósa Emese

Március, kikelet

Március,
kikelet
hajnal fény
integet,
hóvirág
álmosan
kukucskál
hó alatt:
Tavaszunk
hírnöke,
Istentől
jó reggelt!

*

Rákoppintós

Rákoppintott tavasztündér
a télre,
a télnek az ugri-bugri
fejére.
Meddig maradsz, tél barátom?
kérdezem.
Március van, elég volt már
belőled!

*

Tavasz, Te édes!

márciusi szél -
kokettáló hópelyhek
kosarat kapnak
csábos röptükben
billegő madárszárnyak -
galamb turbékol
szél bekiabál -
rügybe simuló fákon
napfény cirókál
pacsirta dalol
pajkos ködszitálásban -
szépre szelídül
szivárványhídon
szendergő esőcseppek -
fényszétszóródás
tavasz lengedez
bárányfelhők rojtjain
szeplőtlen szellő

Szuhanics Albert - Jön a tavasz most már ...;- Március 15 ...

Szuhanics Albert

Jön a tavasz most már... 

Jön a tavasz most már, úgy dönt tovább nem vár,
fecske röppen eresz alatt fészkére.
Friss tavaszi illat, a szívemre is hat,
felvidulok te melletted végtére. 
Jön a tavasz gyere, találkozzunk vele,
kéz a kézben szaladjunk a réten át!
Vártam én rá híven, úgy dobog a szívem,
sokkal jobban mint ahogy te gondolnád. 
Jön a tavasz itt van, érzem tagjaimban
a szerelem bolondít ha velem vagy.
Itt a tavasz érzem, felpezsdül a vérem,
kinn a mezőn cirógat a fényes nap. 
Ránk kacag a kék ég, nem hagy nekünk békét,
a szemünkből sugárzik a boldogság.
Itt a tavasz velünk, nagyokat nevetünk,
mosolyognak köröttünk az ibolyák. 
Már a tavasz itt van, forró karjaidban,
amikor a szomjas ajkam csókot ád.
Csóktól leszek jól csak, lángra kaptam, oltsad,
hadd boruljon virágba a nagyvilág!

*

Március tizenöt piros betűs ünnep

Március tizenöt piros betűs ünnep,
hála s emlékezet soha nem szűnnek meg.
A hősök példáját őrizzük örökkön,
virágok nyílanak megszentelt rögökön...
Kik felébresztették a szabadság napját,
náluk volt a remény, náluk az igazság.
Márciusi ifjak hős neve mind csillag,
jövőnk szabad egén szálló tavaszillat...
Akik a hazáért életük áldozták,
a névtelen hősök, közel vannak hozzánk.
Vigyázzák a létünk és a magyar földet,
hol zászlót bonthatunk, piros-fehér-zöldet...
Nincs neked más hazád, becsüld meg te nagyon,
lelked ünneplőben legyen eme napon,
hol ősök szelleme lágy esőt küld néked,
s Magyarok Istene napsugárral éltet!

Farkas Viola - Kisütött a napocska; - Március 15.

Farkas Viola

Kisütött a napocska

Kisütött a napocska,
Életerő-lángocska,
Éppen jókor érkezett,
Ki búskomor, vidám lett!
Ránk fér egy kis hangulat,
Farsang tája így mulat,
Lehet még rossz az idő,
Mégis már a tavasz jő!
Mindenhol rügyező fák,
A kertekben sok virág,
Fákon szellő integet,
Új reménnyel kelteget.
Kisütött a napocska,
Életerő-lángocska,
De jó, hogy megérkezett!
Kedélyünk vidámabb lett!

*

Március 15.
Túlzottan vártuk a Tavaszt,
De a tél, még igen ravasz,
Mutogatja az erejét,
Visszatolatta a telét.
Uralkodik a Természet,
Ahogy akar, úgy ad szépet,
De ha neki, másképp tetszik,
Hóförgeteggel búcsúzik!
Aggódó szemem a tájon,
Fagy honol a bimbós ágon,
Eltűnt a sok kinyílt virág,
Járhatatlan lett a világ.
Ítéletidő lett mára,
Márciusnak, idusára,
Örüljön, ki otthon lehet,
Lakása ad, jó meleget.
Napok óta ömlik a hó,
Tehetetlen, a hókotró,
Aki tud, siet menteni,
Bajban lévőket ellátni.
Utak telve járművekkel,
Benne lévő, emberekkel,
Elakadva, betemetve,
Fagytól, éhségtől szenvedve!
Emlékezetes ünnepünk,
A Természet is ellenünk!
De kibírjuk, amint eddig,
Velünk van Istenünk, mindig!

Supka Géza - Március

Supka Géza

Március

A futó évek margójára

Mars hadisten emléke már rég kiveszett a március hó fogalmából, de a tél elmúlásának, a tavasz megszületésének ünnepét még mindig a március fogalmához kapcsolta az emberiség, s ennek megfelelő babonás szokásokat fejlesztett ki márciusban. Így március 15-én, a hírneves „március Idusán” ülték meg Itáliában az Anna Perenna ünnepét, aki eredetileg valószínűleg valamilyen holdistennő lehetett, s ünnepe az örökké kihunyó, majd újra feltámadó éjjeli istennőt dicsőítette. Ebből formálódott ki az Esztendő vénasszonyának ünnepsége, akit március 15-én ünnepélyesen elégettek (nálunk is megvan a nyoma az úgynevezett kiszehordás szokásában), s az olaszok még ma is elégetnek (bruciar la vecchia = elégetni a vén banyát). Innen aztán persze már csak egy lépés volt, hogy az Anna Perennában egyáltalán valamilyen éjjeli démont, vén boszorkányt lássanak, akit el kell égetni. Következésképpen aztán március 15-e egyáltalán a boszorkányok nagy napja lett, akik ezen a napon kötözött seprűnyélen lovagolnak fel a magas hegyekre (Blocksberg), hogy ott megüljék a „boszorkányszombatjukat”. Így lett március tizenötödike általában a nyugtalanságok böknapjává.

Csorba Győző - Az alkony ilyenkor

Csorba Győző

Az alkony ilyenkor

Az alkony ilyenkor az
   kárpótol egymaga
sivár ilyenkor a nappal
   sivár az éjszaka

De az alkony az alkony - az égen
   nyugat felé merev
kék-zöld-vörös kusza
   merengenek

Az égen az égen nagy-nagy
   hézag szakad
a fényes foltok amonnan
   mögüle látszanak

ahonnét nyugtatás jő:
   hová kérezkedés
találkozik ez a kettő
   a béke s a küszköd

és meghajszol ahogy
   aztán ölébe vesz
az alkony ilyenkor az
   a bolyhos a jég-eres.

Faludy György - A boldogság titka

Faludy György

A boldogság titka

Ha életem csordultig tele rosszal:
boldogságom kis törmelékeit
idézem fel, melyeket kintről hoztam
s bennem laknak. Ez mindig felsegít.

Haldoklók közt, kórházban, szörnyű éjjen
a szilva kék hamvát látta szemem,
meg hogy Catullust olvastam a réten,
patak partján, Denville-nél, meztelen.

Mikor Recsken sötétzárkába raktak:
felülről, a korommal festett ablak
sarkán parányi, téli napsugárka

hatolt be és sétált a falon, szembe
velem. Elnéztem, s az jutott eszembe,
hogy újra megérkeztem Számoába.

Károlyi Amy - Hétfő; - Fiatal lány tavasszal

Károlyi Amy
Hétfő

Bárha megint hétfő lehetne
akit szerettem, újra szeretne
szeretném, aki szeretett, újra
hogyha a hétfő megújúlna

De megyünk lassan a széles úton
a menet zavartan halad
hát megtörtént a lehetetlen
kavics csörren a láb alatt

Mindegy, hogy szombat vagy csütörtök
mindegy a tavasz, az ősz, a tél
csípős vagy langymeleg a szél
ennek a hétnek vége lett
az égből sós csepp hull kezedre
ó, ha mindig hétfő lehetne

*

Fiatal lány tavasszal

Megláttam magam a szemedben,
s tudtam, szép vagyok és egyetlen.
És ilyen tükröm nem lesz több egy sem,

sokáig elidőztem a szemedben.