Németi Csaba
Egyszer még
Egyszer még keresni fogjuk egymást.
Mindketten átkelünk az idő zuhatagán,
gondosan takargatjuk a változás vágta sebeket,
s gyönyörrel arcunkon hazudunk egymásnak szépeket.
Tagadjuk a gyűlölet gyűrűjére csavarodott
szentetlen életet, s gyűlöljük a boldogot.
Lopva lessük egymás tekintetét,
ég-e benne az ősi vágy, a tisztaság.
S ha rálelünk az őszinte lángra,
ott lesz benne a Teremtő, békét teremtő sugára.
Megállunk majd a múlt őszült szirtjén egy pillanatra
– mert az elég –
s hisszük, hogy hihetjük egymást újra még.
Szeretni fogjuk a boldogot,
s a megzabolázott álmunkkal lelkünkben leszünk
hűtlenséghez hű,
szertelen szerelmet kereső, szerelmes szeretők.
Mindketten átkelünk az idő zuhatagán,
gondosan takargatjuk a változás vágta sebeket,
s gyönyörrel arcunkon hazudunk egymásnak szépeket.
Tagadjuk a gyűlölet gyűrűjére csavarodott
szentetlen életet, s gyűlöljük a boldogot.
Lopva lessük egymás tekintetét,
ég-e benne az ősi vágy, a tisztaság.
S ha rálelünk az őszinte lángra,
ott lesz benne a Teremtő, békét teremtő sugára.
Megállunk majd a múlt őszült szirtjén egy pillanatra
– mert az elég –
s hisszük, hogy hihetjük egymást újra még.
Szeretni fogjuk a boldogot,
s a megzabolázott álmunkkal lelkünkben leszünk
hűtlenséghez hű,
szertelen szerelmet kereső, szerelmes szeretők.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése