Fazekas Valéria - Mozaik

Fazekas Valéria

Mozaik

Tegnapok széttört darabjait
Keresem-hasztalan.
A démon kivel harcolok
homályban áll, arctalan.

Csöndem-e nyugodt rév
zajos ítélőszékké változott,
minden álmom a vádak
rút börtönébe záratott.

megrögződött kétség
az ismeretlenség szigetén,
zátonyra futott valahol
lelkem habzó tengerén.

Marcangoló kérdések
rajzoltak rá kérdőjeleket,
kúszó, szúrós indákkal átszőtt,
megkötözött képzelet.

Iriszem nem lát,
befutotta a bánat harmata.
Szívemet acélpókháló
fogta szoros satuba.

Vakon tapogatok…
ujjaim közt mozaik darabok,
miként rakjam össze egyedül
a szétporladt tegnapot?