Baráth Sándor
Vándorút
Hajnali árnyék úszik
a fényben
Kuporgok éjjeli menedékben
Ajtót kilököm táncol az ég alj
Vöröses fényben nincsen csak gyér zaj
Sóhajt a csend az éj ölén
Most hoz új holnapot fölém
Teljesülnek a vágyaim
Nem érnek többet pár fagyin
Hatvanon túl elmerengek
Tangli évtizedek vesztek
Rokkán a fonál leszalad
Vajon hány év ami marad
Rágja a nyű testem-lelkem
Párszor majdnem odavesztem
De érzem gyengül az erő
Mi visszatart az elmenő
Irkálok még néhány verset
Talán lelni néhány tercet
Bár ez nem az én asztalom
Ahogy gondolom úgy hagyom
Kuporgok éjjeli menedékben
Ajtót kilököm táncol az ég alj
Vöröses fényben nincsen csak gyér zaj
Sóhajt a csend az éj ölén
Most hoz új holnapot fölém
Teljesülnek a vágyaim
Nem érnek többet pár fagyin
Hatvanon túl elmerengek
Tangli évtizedek vesztek
Rokkán a fonál leszalad
Vajon hány év ami marad
Rágja a nyű testem-lelkem
Párszor majdnem odavesztem
De érzem gyengül az erő
Mi visszatart az elmenő
Irkálok még néhány verset
Talán lelni néhány tercet
Bár ez nem az én asztalom
Ahogy gondolom úgy hagyom
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése