Pákozdi Sarolta
Márciusi köszöntő
Virágokkal várandós
kikelet,
hozd világra végre gyermekeidet!
Csillogó jégcsapok, sírjatok könnyeket!
Ébresszétek fel az alvó természetet
Duzzadó bimbók, fakadó rügyek pattanjatok,
kitárt kelyhetekkel Napra forduljatok!
Zümmögjetek szorgos kis méhek,
gyűjtsetek a virágokból mézet!
Daloljatok éneklő madarak,
sürgessétek dalotokkal a késlekedő tavaszt!
Virágszirom szőnyeg terüljön a kertre,
langyos déli szellő permetezze szerte.
Hadd legyen vidámabb az emberek kedve!
hozd világra végre gyermekeidet!
Csillogó jégcsapok, sírjatok könnyeket!
Ébresszétek fel az alvó természetet
Duzzadó bimbók, fakadó rügyek pattanjatok,
kitárt kelyhetekkel Napra forduljatok!
Zümmögjetek szorgos kis méhek,
gyűjtsetek a virágokból mézet!
Daloljatok éneklő madarak,
sürgessétek dalotokkal a késlekedő tavaszt!
Virágszirom szőnyeg terüljön a kertre,
langyos déli szellő permetezze szerte.
Hadd legyen vidámabb az emberek kedve!
*
Március
Mars, a hadisten
hónapja,
kézi fegyverekkel vívott háborúk hava.
Kikelet a természetben,
szerelmi láng a szívekben.
Jeles ünnepek szerepe,
ajándékozás figyelme.
Nemzetközi Nőnap köszöntője,
március idusa nemzetünk jövője
forradalmi lángot gyújtott,
mely a túlerővel szemben vérbe, porba omlott.
Petőfire emlékezünk,
Nemzeti dalából idézünk.
Itt a tavasz, itt van újra,
történelmi múltba hullva
visszanézünk, majd előre,
reménykedünk a jövőben,
de maradunk a jelenben,
virágokban, szerelmekben.
Zászlók lobognak a szélben,
kokárdák a mellénykéden.
Ebben a megkésett télben
elfogyó lelkesedésben,
minden marad, avagy mégsem?
kézi fegyverekkel vívott háborúk hava.
Kikelet a természetben,
szerelmi láng a szívekben.
Jeles ünnepek szerepe,
ajándékozás figyelme.
Nemzetközi Nőnap köszöntője,
március idusa nemzetünk jövője
forradalmi lángot gyújtott,
mely a túlerővel szemben vérbe, porba omlott.
Petőfire emlékezünk,
Nemzeti dalából idézünk.
Itt a tavasz, itt van újra,
történelmi múltba hullva
visszanézünk, majd előre,
reménykedünk a jövőben,
de maradunk a jelenben,
virágokban, szerelmekben.
Zászlók lobognak a szélben,
kokárdák a mellénykéden.
Ebben a megkésett télben
elfogyó lelkesedésben,
minden marad, avagy mégsem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése