Zelk Zoltán
Este
Mint puha dunyha, úgy
borul
a külvárosra a sötét,
szálldosnak fönn a
csillagok,
mint széjjel fújt
pihék.
A grund fűvén ott
sárgul még
a langyos, őszi
délután:
nézi – s tűnődve megy
tovább –
egy sápadt, vézna
lány.
Mögötte por kígyózik
és
sziszegve lábába
harap –
kereng a főtt krumpli
szaga
az ablakok alatt....
Egy legény jön az
úton át,
kutatva néz a lány
után
s a fütty ajkáról,
mint kavics
hull lábai elé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése