Pilinszky János
A szerelem ...
A szerelem ott
kezdődik, mikor a belső figyelem egyszerre folyamatossá válik, s intenzitásában
szinte az elviselhetetlenségig fokozódik.
Egyszer csak
beleszeretünk egy arcba, egy lénybe, és akkor tulajdonképpen kialszik bennünk
az a valami, amit filozófiának mernék nevezni, vagyis többé nem teszem föl azt
a kérdést: miért létezik? A szerelemben egyszerre egy lény megfoghatatlan módon
annyira evidenssé válik létezésével, hogy nem kérdezzük többé: miért is
létezik?
A szerelem melege
rokon a nap erejével. A nap a legnagyobb tűzforrásunk, de életadó szerepéhez
hozzátartozik a tőlünk való távolsága is. Hasonlóképp a valódi szerelem:
egyszerre legfőbb tűz, leghőbb izzás, de ugyanakkor a lélek soha nem szűnő,
véghetetlenül gyengéd tartózkodása is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése