Sárhelyi Erika - Egy reggel színei

Sárhelyi Erika /Netelka/

Egy reggel színei

Moccanatlan a szürke táj. Úgy alszik
a téli ég alatt, mint kopottas
rongyaiban a restelkedő nyomor,
magára húzva a sötétség áldásos leplét.
Álmodik. Tarka-barka lepkét,
törékeny kikeletzöldet, vagy ahogy
a fény körbejárja az ezerszín Földet.
Vérnarancs hajnalra lobban a dombok
alja, az ég csak habzsolja, falja a
harsogó kékeket, s a dércsípte
ágak közt hófehér szirmokba bújik
a szivárvány képzelet. Fekete kéreg
alatt lüktet az örök ébredés, a
friss léptű tavasz, álmában elpirul,
mint afféle szerelmes kamasz, kit
lángra lobbant a túl merész gondolat.
S ahogy a nap mézaranya ráfolyik
a házak tetejére, lassú táncba kezd
az otthonmeleg kékezüst füstje,
átölelve kéménytestek karcsú derekát.
Az éjszakát lüktetve hagyja maga
mögött a város, s míg álmos ablakok
mögött a restség szendereg, a reggel
viseltes palettáján nekem adja
a leggyönyörűbb színeket.