.kaktusz
Az életnek a helyét …
Tudod arra gondoltam,
kezdetben az ember
tele van energiával,
ragyogó életkedvvel,
ami az idő múlásával
fokozatosan lecsökken,
ahogyan tűnik el a kedv,
úgy barátkozik,
úgy fogadja el otthonául
az élet helyett a halált,
mintha beszivárogna az örök éjszaka,
a halál, mint egy alattomos kór,
észrevétlen veszi át
az életnek a helyét,
nem azon a napon, azon az utolsón,
már sokkal előtte, pontosan akkortól,
mikortól már nincs kedv az élethez,
kedvtelenül élni csak vegetálás,
a halál kapuja előtt sorban állás,
az olyan élet nem az örömről,
hanem az áldozatról szól,
vergődés a viharos tengeren,
aki fuldoklik, fuldoklás közben
mástól veszi el az életkedvet,
az életenergiát,
pedig azzal semmire se megy,
csak a vízbefúltak lesznek többen,
kedvtelenül az ember
közelebb van a halálhoz,
útja a halál útja, nem az életé,
valódi kedvet
csak a valódi szeretet adhat,
olyan mentőöv ő a kedvtelen világban,
amit senki sem vehet el,
ereje előtt még az erőszakos,
mindenbe beszivárgó,
életet megrontó halál is
tisztelettel hajt fejet.
tisztelettel hajt fejet.
2009. aug. 19.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése