Supka Géza
Március
A futó évek margójára
Mars hadisten emléke már rég kiveszett a március
hó fogalmából, de a tél elmúlásának, a tavasz megszületésének ünnepét még
mindig a március fogalmához kapcsolta az emberiség, s ennek megfelelő babonás
szokásokat fejlesztett ki márciusban. Így március 15-én, a hírneves „március
Idusán” ülték meg Itáliában az Anna Perenna ünnepét, aki eredetileg
valószínűleg valamilyen holdistennő lehetett, s ünnepe az örökké kihunyó, majd
újra feltámadó éjjeli istennőt dicsőítette. Ebből formálódott ki az Esztendő
vénasszonyának ünnepsége, akit március 15-én ünnepélyesen elégettek (nálunk is
megvan a nyoma az úgynevezett kiszehordás szokásában), s az olaszok még ma is
elégetnek (bruciar la vecchia = elégetni a vén banyát). Innen aztán
persze már csak egy lépés volt, hogy az Anna Perennában egyáltalán valamilyen
éjjeli démont, vén boszorkányt lássanak, akit el kell égetni. Következésképpen
aztán március 15-e egyáltalán a boszorkányok nagy napja lett, akik ezen a napon
kötözött seprűnyélen lovagolnak fel a magas hegyekre (Blocksberg), hogy ott
megüljék a „boszorkányszombatjukat”. Így lett március tizenötödike általában a
nyugtalanságok böknapjává.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése