Csokonai Vitéz Mihály - A mező

Csokonai Vitéz Mihály

A mező

Ez áldott környéknek termékeny kebele
  Hány javával van a természetnek tele.
Sőt, ami egy kedves tárgya a nézőnek,
  Hány ékességei vagynak e mezőnek.
E gyönggyel kirakott mezőn estve, reggel
  A madárkák zengő koncertje seregel,
E pázsitot, melly zőld köntösét őltözi,
  Egy folyóvíz nyájas habjával öntözi.
Amott egy lejtős hegy, valamint a deli
  Cédrus, magoss fejét az égig emeli.
Ebben van az arany, a fösvény bálványa,
  Mellyet a természet mély tömlöcbe hánya.
Másutt, a forrásnál, egy mohos kőszálnak
  Töviben a játszó báránykák ugrálnak.
A juhász köztök áll s hangos furulyáját
  Elővévén, fújja keserves nótáját.
Itt van a szántó is s mély barázdát forgat,
  Amellynek hantjára örömkönnyet csorgat.
E gyors szántóvető főldének mellette
  Egy gazda virágzó kertjét építette,
Mellyben minden táblát a kertésznek keze
  Zőld bársony hantokkal körűl megprémeze.
Hol a laurusok, a hérósi főnek
  Ékes címerei, mosolyogva nőnek.
Északról sok renddel merész cserfák állnak
  S a gyakran kiütő szél ellen strázsálnak.
És ha észak mérges szelei omolnak,
  Ellenek kiállván, tüzesenn harcolnak.
Valóban egy titkos, de hatalmas kéznek
  Remek munkáira itt szemeim néznek.