Nagy Csaba - Mondatot zörgött; - Tudatom

Nagy Csaba /Gyémánt/

Mondatot zörgött

Ma is csak üres perceket
kulcsolt
egymás-utánra,
s időt temetett
még gyűrött barázdámban,
minden tova-állt, aggódó pillanat.
Pár szót fújdogált csak
a márciusi szél,
meg pár mondatot zörgött
még
a tavaszi fénynek
egy magasló ágról
az ősz óta le sem hullt
száraz nyírfalevél,
mitől szívem dobbant.

*

Tudatom

Ma is, szívem
tornyainak kupolái alá
söpörve
e márciusi télben,
hóvirágok fölött ébredő félelmem,
ragadom
remegő tollam,
hogy
újra és újra leírjam neked
azt a már ezerszer
egekre festett, egy-azon szót,
mitől még őszünkben,
könnyeink mögött
értelmet
kap az az érzés,
melyben élsz és szenvedsz
nap mint nap kedvesem,
-szeretlek-
s ezzel tudatom,
egyedül már
a csillagok sem lesznek.