Gárdonyi Géza
Március
Köszöntlek kedves
szép március! Ibolyaszagú, langyos leheletedet érzem már a levegőben. Zöld
szőnyegeidet látom már kiterítve a halmokon. Itt-ott fehérlenek az árnyékos
mélyedésekben a tovavonult télkirálynak elhagyogatott rongyai, de a napot már
te emeled az égre, s a földön már a te lábad jár. És a te lábad nyomán kizöldül
a fű, és előkéklik az ibolya.
Kedves hónapom vagy
te nékem. Te vagy az egyetlen, akit hívunk és akit epedve vár mindenki. Felőled
álmodoztam én is a télen a kályha mellett, és a tűzbe mélázva tűnődtem: hol
vannak virágaid? hol vannak madaraid? mit csinál most a fecskénk? és mit csinál
most a gólyánk?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése