Szomorúfűz - A tavasz illatával - március

Szomorúfűz

A tavasz illatával – március

http://youtu.be/2EpWiskShuY

A hó már messze jár, elpihent felettünk a tél. Olykor még erejét fitogtatva egyet-egyet rúg,

de serken az élet - a természet ébredezik. Március érkeztével egy új tavasz köszön be hozzánk. Néha még zúzmarát, ködös párát szór szét felettünk s télutó. Sötét felhők gyűlnek össze az. égbolton - eltakarva az éltető fény útját. Tavaszi zápor, vagy csendes eső öntözi a földet. Az ébredő Nap színeket fest az azúrkék égi óceánba. Simogató csókot lehel a duzzadó, zöldellő pólyás rügyekre, levélhajtásokra. Életre csókolja a bokrokat, fákat, színes tavaszi virágokat.
Rigók, apró kis madarak csivitelve köszöntik a reggeleket, - madárdal melódiák zengnek egész nap. Galambok turbékolnak szerelmesen a háztetőn. Márciusi szél futkároz a tájon. Csillognak a még hideg fények a hullámzó vizeken.

Bíbor színt fest az alkony a horizontra. Meghittebbek az esték, s a Hold ezüst fénnyel ragyogja be az égi óceánt. Hamiskásan kacsingat ablakunkon. Eljárja táncát csillagai által kísérve, majd elköszönve - tovább vándorol égi útján. Helyébe a hajnalcsillag lép,

vigyázva az álmokat.

Hangtalan léptekkel köszönt a hajnal. Az ég kékjébe új nap kél.
Megérkezett végre március, a kikelet. Ébred a szunnyadó természet.

Örülünk a zöldellő világnak, a virágba boruló fáknak; bokroknak;

minden egyes virágnak; az esőcseppeknek; a felhőknek; a fényeknek.

Mindannak, ami az élet újulását, a tavaszt jelenti.

A tavasz illatával köszöntünk kedves MÁRCIUS.