Bella István
Madár repül a föld
felett
Madár repül a föld
felett,
arcát, szelíd árnyát
elejti.
Ez a madár a
képzelet,
aki most magát
elfelejti.
Nyithatom, csukhatom
szemem,
mondhatom, Klára
nincsen, elszállt,
a nálam tisztább
végtelen
gondolatára bízta
arcát,
de nem bírom
megérteni,
milyen, milyen furcsa
madár az,
ki így száll, ilyen
fényteli
napon, mint ahogy te
szállhatsz
árny nélkül, s az is,
milyen arc,
mit itt hagysz,
milyen izgága árnyék?
Lélek? Képzet? Te
belehalsz,
s ez nélküled is
tovább száll még,
szempillám, szemhéjam
alatt
rezdül tovább, és
egyre mélyebb
köröket ír, már
gondolat,
hasonlít már a
szívveréshez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése