Csorba Győző - Az alkony ilyenkor

Csorba Győző

Az alkony ilyenkor

Az alkony ilyenkor az
   kárpótol egymaga
sivár ilyenkor a nappal
   sivár az éjszaka

De az alkony az alkony - az égen
   nyugat felé merev
kék-zöld-vörös kusza
   merengenek

Az égen az égen nagy-nagy
   hézag szakad
a fényes foltok amonnan
   mögüle látszanak

ahonnét nyugtatás jő:
   hová kérezkedés
találkozik ez a kettő
   a béke s a küszköd

és meghajszol ahogy
   aztán ölébe vesz
az alkony ilyenkor az
   a bolyhos a jég-eres.